Betegségek megelőzése

"Több embert gyilkol meg a gyomor, mint a kard."
/Seneca/

Amikor az állatot lemészárolják, a salakanyagok, melyeket egyébként elszállít az állat vére, bennmaradnak az azonnal bomlásnak induló húsban. A húsevők szervezetébe beépülnek a mérgező melléktermékek, amelyek egyébként kiürülnének az állat szervezetéből vizelet formájában. Dr. Owen S. Parrett "Miért nem eszek húst" című írásában megjegyzi, hogy amikor a húst vízben főzik, a salakanyagok vízben oldódó kivonatként, az úgynevezett "hús-teaként" jelennek meg. E "tea" összetevőit analizálva a kutatók azt találták, hogy erősen emlékeztet a vizeletre.

A fejlett mezőgazdasággal rendelkező országokban a hús jelentős mennyiségú tartósítószert is tartalmaz: DDT-t (féregirtó szer), arzént (amit a szarvasmarha tenyésztésben növekedésgyorsítóként használnak), nátrium-szulfátot (hogy "friss" vörös színt adjon a húsnak), és DES-t, amely egy olyan mesterséges hormon, amely köztudottan rákkeltő hatású. Valójában a hús igen sok rákkeltő anyagot tartalmaz. Például egy kilogram rostonsült marhahúsban annyi benzopyrene van, mint 600 cigaretta füstjében! Ahogy a híres keresztény teológus és gyakorló vegetáriánus, Dr. J. H. Kellog mondta, "jó érzés úgy leülni az ebédhez, hogy nem kell amiatt aggódnom, hogy mibe halt bele a tányéromban lévő étel."

Az egyik legelgondolkodtatóbb érv a húsevés ellen, legalábbis ami az egészség kérdését illeti, a húsevés és a szív-betegségek között fennálló letagadhatatlan összefüggés. Amerikában, a legtöbb húst fogyasztó országban minden második ember szív- vagy az ezzel kapcsolatos érrendszeri megbetegedésben hal meg. Ezek a betegségek gyakorlatilag nem léteznek azokban a kulturákban, ahol a húsfogyasztás alacsony. Az Amerikai Orvosi Társaság lapja 1961-ben azt írta, hogy "a vegetáriánus étrend megelőzheti a szív betegségek kilencven - kilencvenhét százalékát." Minthogy a hús nélküli étrend kevesebb koleszterin-bevitellel jár, kevesebb az esélye az elhízásnak, és így a szívszélhűdés következtében való elhalálozásnak. Az érelmeszesedés pedig gyakorlatilag ismeretlen a vegetáriánus világ számára. Az Encyclopaedia Britannica szerint "az olajos magvakból, babfélékből, gabonafélékből vagy akár a tejtermékekből nyert protein viszonylag tiszta a marhahúshoz képest, amely ötvenhat százalékban tisztátalan vizet tartalmaz." Az ilyen tisztátalanság nem csak a szívre, de az egész emberi organizmusra hatással van.

Az emberi test bonyolult gépezet. Mint minden gép esetében, vannak olyan üzemanyagok, melyek alkalmasabbak arra, hogy problémamentesen üzemeltessék, mint mások. A statisztikák bebizonyítják, hogy a hús nagyon kevéssé hatékony üzemanyag az emberi gépezet számára, melynek használata végül komoly mértékben károsítja. Az eszkimók például, akik javarészt húson és halon élnek, gyorsan öregednek. Átlag élettartamuk alig haladja meg a harmincat. A kirgézek, egy Észak-oroszországi népcsoport, akik hajdanán főként húson éltek, ritkán élték meg a negyvenedik születésnapjukat. A hunzák viszont, akik a Himalájában élnek és elsődlegesen vegetáriánusok,, nyolcvan-száz évig is elélnek, sőt, akad olyan is, aki meghaladja a százat. A tudósok a vegetáriánus étrendet tartják kíváló egészségük és hosszú életük titkának. A yucatai és yemenite törzsbéli maya indiánok szintén kíváló egészségükről híresek, és ugyancsak kevés húst fogyasztanak, sőt néha száz százalékosan vegetáriánusok.
Miért van az, hogy a húsevők látszólag jobban ki vannak téve a betegségeknek? A biológusok egyik válasza az, hogy az ember emésztő rendszere egyszerűen alkalmatlan a hús megemésztésére. A húsevő állatok rövid bélrendszerrel rendelkeznek (a test hosszának háromszorosával), hogy rövid idő alatt kiüríthessék a gyorsan romló és toxinokat termelő húst a szervezetükből. Minthogy a növényi eledel lassabban bomlik fel, mint a hús, a növényevők bele legalább hatszor olyan hosszú, mint a testük. Az embereknek hosszú beleik vannak, mint egy növényevőnek, ezért ha húst esznek, a méreganyagok túlterhelik a vesét, és ez köszvényhez, izületi gyulladáshoz, reumához, sőt, rákhoz vezet.

Az ehhez hasonló megállapítások következtében az Amerikai Nemzeti Tudományos Akadémia 1983-ban kijelentette, hogy "az emberek sok elterjedt betegséget előzhetnének meg, ha kevesebb zsíros húst ennének, és több zöldséget."

De álljunk csak meg egy pillanatra! Hát nem arra tervezték az embereket, hogy húst egyenek? Nincs szükségünk az állati proteinre?
A válasz mindkét kérdésre tagadó. Annak ellenére, hogy néhány történész és antropológus azt állítja, hogy az ember a történelem során húsevő volt, anatomikus felépítésünk -- fogaink, állkapcsunk és emésztő rendszerünk -- az ellenkezőjéről tanuskodik. Az Amerikai Dietikus Társaság megjegyzi, hogy "az emberiség java része az emberiség történetének java részében vegetáriánus, vagy közel vegetáriánus étrenden élt."

Sőt, az emberiség java része a mai napig azon él. Még az iparilag legfejlettebb országokban is alig száz éve terjedt el a nagymértékű húsfogyasztás. A hűtőgépekkel és a huszadik századi fogyasztói társadalom kialakulásával kezdődött. De még a huszadik századi ember teste sem alkalmazkodott a húsevéshez. Az élenjáró svéd tudós Karl von Linne tollából származik a következő kijelentés: "Az ember külső és belső felépítését más állatokéval összehasonlítva nyilvánvalóvá válik, hogy a gyümölcsök és a zöldségek alkotják természetes étrendjét." A következő táblázat az ember, a húsevő- és a növényevő állatok anatómiáját hasonlítja össze.

A húsevést pártolók másik állandó érve a proteinszükséglet, melyet "csakis húsevéssel elégíthetünk ki." Erre Dr. Paavo Airola a táplálkozás és természetes biológia fő szaktekintélye a következőket válaszolja: "A napi javasolt proteinbevitel húsz év alatt 150-ről 45 grammra csökkent. Miért? Mert kutatások világszerte kimutatták, hogy nincs szükségünk annyi proteinre, napi szükségletünk mindössze 30-45 gramm. A túlzott proteinbevitel nemcsak pazarlás, de súlyos károkkal is járhat, sőt olyan betegségeket válthat ki, mint rák és szívroham. 45 gramm protein beviteléhez nincs szükség húsfogyasztásra. Ennyi 100 százalékosan vegetáriánus étrendből is könnyedén nyerhető, gabonából, olajos magvakból, hüvelyesekből, zöldségekből és gyümölcsökből."
A tejtermékekben, a gabonákban, a hüvelyesekben és az olajos magvakban a protein koncentráltan megtalálható. 100 g sajt, mogyoró vagy lencse például több proteint tartalmaz, mint ugyanennyi hamburger, bárányhús vagy bélszínszelet.
Sokan egészen a közelmúltig azt gondolták, hogy csakis a húsban, a halban, a tojásban és a tejtermékekben fordulnak elő teljes értékű proteinek (melyek tartalmazzák azt a nyolc aminosavat, amelyet a test nem állít elő), és hogy valamennyi növényi protein hiányos. A svéd Karolinska Institute és a német Max Planck Institute kimutatta, hogy a legtöbb növény, gyümölcs, gabona és olajos mag kiváló forrása a teljes értékű proteineknek. Sőt, ezeket a proteineket könnyebb megemészteni, mint a húsban találhatókat -- és nem hoznak magukkal méreganyagokat. Csaknem lehetetlen proteinhiányosnak lenni, ha elegendő természetes ételt fogyasztunk.

Mi több, a túlzott proteinbevitel csökkenti a test energiáját. Dr. Irving Fisher, a Yale University tudósa összehasonlító erőnléti teszteknek vetett alá vegetáriánusokat és húsevőket. Azt találta, hogy a vegetáriánusok kétszer olyan jól szerepeltek, mint a húsevők. Mikor a húsevők proteinbevitelét húsz százalékkal csökkentették, teljesítményük átlag harmincnégy százalékkal megnövekedett. Dr. J. Iotekyo és V. Kipani, a Brussels University munkatársai tanulmányukban kimutatták, hogy a vegetáriánusok két-háromszor annyi ideig voltak képesek fizikai teszteket végezni, mint nem vegetáriánus társaik, és háromszor olyan gyorsan pihenték ki magukat.